1940. január 1. Győr.

Zeneszerző, zenepedagógus, az Új Zenei Stúdió alapítótagja.

1966-ban zeneszerzői diplomát szerzett a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán, ahol tanára Szervánszky Endre volt. 1970-ben, Simon Albert ösztönzésére Jeney Zoltánnal, Vidovszky Lászlóval, Eötvös Péterrel és Kocsis Zoltánnal közösen megalapították az Új Zenei Stúdiót, mely hamarosan nemzetközileg is jól ismert zeneszerzői és előadói műhellyé vált, s 1972 és 1990 között több, mint 600 kortárs zenei művet mutatott be.

A Stúdió tevékenységében mint zeneszerző és mint előadó is részt vett saját és más szerzők műveinek előadását és terjesztését illetően. Mindkét minőségében fellépett számos országban.

 

1972-ben Darmstadtban tett látogatása alkalmával találkozott Christian Wolff zenéjével és elgondolásaival. Ez a találkozás megerősítette elhatározását, hogy olyan zeneszerzési utakat kutasson, melyek különböznek a hagyományos európai gyakorlattól. Ennek a változásnak az első produktuma a Hangok (Sounds for....) című darabja, melyet 1972-ben komponált. Az 1980-as évek eleje óta rendszeresen ír zenét színházaknak is.

Az 1970-es évek közepétől kezdte el a speciális Kreatív zenei gyakorlatok-nak nevezett "Sáry módszer" kidolgozását, mely az új zenei gondolkodás alapelemeivel foglalkozik, útbaigazítást nyújt bizonyos zeneszerzői módszerekhez, fejleszti az improvizációs készséget és a koncentrációt. Pedagógiai módszerét zeneiskolás gyerekek körében, valamint a Színművészeti Egyetem hallgatói között is kipróbálta és tanítja. Számos kurzust tartott zenetanárok számára Japánban, Angliában, Franciaországban, Olaszországban, Belgiumban és Észtországban.

1990-tol a Katona József Színház zenei vezetője. Nemrégiben elkészült misztériumjátéka, kamaraoperája és kisoperája bizonyítja növekvő érdeklődését a színpadi művek iránt. Sáry László zeneszerzőként számos megbízást kapott, legutóbb egy japán város, Shizuoka felkérésére írta Labirintus címu művét vonósnégyesre és két marimbára. 1994-tűl részt vett a Lord Yehudi Menuhin által kezdeményezett MUSE (A zene, az egyensúly és a tolerancia forrása) projectben, amely zenén, éneklésen, táncon és testmozgáson alapuló oktatási módszer hátrányos helyzetű gyerekek számára.

1996-ban 3 hónapot töltött Tokióban a Japán Alapítvány ösztöndíjasaként, ahol a hagyományos japán színházat, táncot és zenét tanulmányozta. Több mint nyolcvan művet írt a kamarazenétől a kamaraoperán át a zenekari művekig. Legutóbb új, zenepedagógiai módszere kidolgozásán és könyv alakban való megjelentetésén dolgozott.

1998-ban Lokomotiv szimfóniája 3. díjat nyert a 7. alkalommal megrendezett Nemzetközi Elektroakusztikus versenyen (IREN). 1999-ben a Széchenyi Irodalmi és Muvészeti Akadémia rendes tagjává választották. Sáry László munkásságának elismeréseként 1979-ben Kassák-díjat, 1986-ban Erkel-díjat, 1993-ban Bartók-Pásztory-díjat, 2000-ben Érdemes Művész címet, 2008-ban Kiváló Művész címet kapott.

Fobb művei

Három madrigál - Francis Jammes és Gil Vincente verseire és francia népi versekre, öt szólóhangra vagy kamarakórusra. (l996).

Psalmus - a 139. zsoltár szövegére, szopránhangra és egy dallamhangszerre. (1972).

Variációk 14 hang fölött - John Cage szövegére, szoprán hangra és zongorára. (1974)

Diana búcsúja - nyolc hegedűre és nyolc brácsára (1976).

Kotyogó kő egy korsóban - egy-négy egynemű hangszerre (1978).

Kánon a felkelő naphoz - Weöres Sándor versére, négy vagy hatszólamú egynemű karra vagy hangszeregyüttesre (1982).

Egy akkordsor forgatókönyve - zongorá(k)-ra és fuvolá(k)-ra (1982).

Magnificat - szoprán hangra és egy-vagy három fuvolára (1982).

Telihold - nyolc vonós hangszerre és gongra (1986).

…és a nap? - vonósnégyesre (1986).

Emlék - zongorára (és füttyre) (1987).

Az idő szava - Weöres Sándor szövegére, két énekesre és tizenegy hangszerre (1988).

Napraforgó - zongorára vagy három marimbára (1989).

In Sol - zenés misztériumjáték egy felvonásban szibériai népi szövegekre Diószegi Vilmos magyar fordításában. (1991).

El viaje definitivo (A végső utazás) Juan Ramón Jimenez versére, szoprán hangra és három hangszerre (1992).

Concerto - szaxofonra, hárfára, ütőkre és vonószenekarra (1993).

Élőképek - kamaraopera egy felvonásban, Pilinszky János színműve alapján (1993).

Adorjánok és Jenők - kamaraopera egy felvonásban, szövegét báró Jósika Miklós színműve alapján a szerző állította össze. (1994).

Tranquillity (Reminiscences of a Japanese garden) - tizenegy hangszerre. (1996)

Tánczenék - gyűjtemény különböző szólóhangszerekre és együttesekre (1989-től).