1940. január 1-én született Győrött.

1966-ban zeneszerzői diplomát szerzett a budapesti Zeneakadémián, ahol tanára Szervánszky Endre volt.

1970-ben Jeney Zoltánnal és Vidovszky Lászlóval megalapították az Új Zenei Stúdiót, amelynek azóta is tagja. A Stúdió tevékenységében mint zeneszerző és mint előadó is részt vett, saját és más szerzők műveinek az előadását és terjesztését illetően. Mindkét minőségében fellépett számos országban.

1972-ben Darmstadtban tett látogatása alkalmával találkozott Christian Wolff zenéjével és elgondolásaival. Ez a találkozás megerősítette elhatározását, hogy olyan zeneszerzési utakat kutasson, melyek különböznek a hagyományos európai gyakorlat-

tól. Ennek a változásnak az első produktuma a Hangok (Sounds for....) c. darabja 1972-ből. 1980-as évek eleje óta rendszeresen ír zenét színházaknak is. Az 1970-es évek közepétől kezdte el a speciális Kreatív zenei gyakorlatok-nak nevezett "Sáry módszer" kidolgozását, mely az új zenei gondolkodás alapelemeivel foglalkozik, útbaigazítást nyújt bizonyos zeneszerzői módszerekhez, fejleszti az improvizációs készséget és a koncentrációt. Pedagógiai módszerét zeneiskolás gyerekek körében, valamint a Színművészeti Egyetem hallgatói között is kipróbálta és tanítja. Számos kurzust tartott zenetanárok számára Japánban, Angliában, Franciaországban, Olaszországban, Belgiumban és Észtországban.

1979-ben Kassák-díjat kapott.

1985-ben Erkel-díjat kapott.

1990-től a Katona József Színház zenei vezetője. Nemrégiben elkészült misztériumjátéka, kamaraoperája és kisoperája bizonyítja növekvő érdeklődését a színpadi művek iránt. Sáry számos megbízást kapott. Legutóbb egy japán város, Shizuoka felkérésére írta Labirintus c. művét vonósnégyesre és két marimbára.

1993-ban Bartók-Pásztory-díjat kapott.

1994-től részt vett a Lord Yehudi Menuhin által kezdeményezett MUSE (A zene, az egyensúly és a tolerancia forrása) projektben, amely zenén, éneklésen, táncon és testmozgáson alapuló oktatási módszer hátrányos helyzetű gyermekek számára.

1996-ban 3 hónapot töltött Tokióban a Japán Alapítvány ösztöndíjasaként, ahol a hagyományos japán színházat, táncot és zenét tanulmányozta. Több mint 80 művet írt a kamarazenétől a kamaraoperán át a zenekari művekig. Jelenleg az új, zenepedagógiai módszere kidolgozásán és könyv alakban való megjelentetésén dolgozik.

1998-ban Lokomotiv szimfóniája (mely CD lemezen a BMC gondozásában jelent meg) 3. díjat nyert a 7. alkalommal megrendezett Nemzetközi Elektroakusztikus versenyen (IREN).

1999-ben a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia rendes tagjává választották.

2000-ben Érdemes Művész díjat kapott.